yoolchie

Arcból ki Felüljáró ferde árnya Bevigyorog a szobába Az ablakon Mindig ott az alkalom Hogy befejezd, mit el sem kezdtél Nem tudod, csak itt teremtél Valahol Az agyad egyre zakatol Minek minek minek minek Nem mondhatod el senkinek Hülyeség A kilátásod meseszép Legigazibb ez az utca Minden ide tér majd vissza Te tudod A füled inkább bedugod Egy összevissza szép zenével Ne gondolkozz amíg nézel Lefelé Arcból ki de befelé Alul beton vagy az égbolt Nem emlékszel, nagyon rég volt Egyedül